Egy kis olvasnivaló januárra

Hugh Fearnley-Whittingstall: Három jó dolog a tányéron     harom jo dolog a tanyeron

“Szeretnék friss, kreatív irányt mutatni a főzésben, felfedve azt a sémát, amely sok közkedvelt ételt jellemez. Mire is gondolok? Paradicsom, avokádó és mozzarella; Szent Jakab-kagyló, bacon és zöldborsópüré; rebarbara, morzsa és sodó… Jól működő kombinációk, ugye? Talán nem is újdonság ez a megállapítás, hiszen nem titok, hogy a három bűvös szám, és ezeknek a fogásoknak mindegyike egyszerűen annyi, mint három jó dolog a tányéron. Három jó dolog ihletett elrendezése ki nem hunyó fénnyel képes elárasztani a legszerényebb alapanyagokat is, s a konyhaművészet magasabb szintjére emeli őket, hogy együtt valami olyat alkossanak, ami nagyszerűbb, mint a részek összessége.” (a Szerző)

Jojo Moyes: Akit elhagytál    akit elhagytal

1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót – ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra.

Tamás Ervin, Tamás Jenő: A tőkétől a pohárig – Amit a szőlőről és a borról tudni érdemes    a toketol a poharig_uj

Ez a könyv elsősorban arra vállalkozik, hogy a szőlő- és borkultúrával kapcsolatos általános és korszerű ismeretek mellett kitekintést adjon a világba, mert a jelenlegi helyzet és a várható trend ismeretében jelölhetjük csak meg saját feladatainkat. Szeretnénk nagyobb figyelmet fordítani azokra is, akik most fedezik föl a maguk számára a bort. Minél szélesebb bázisa van egy társadalomban a borkultúrának, annál sikeresebb az ágazat létezése és fejlődése. Ezért a szakirodalom sem fordulhat csak a szakemberekhez, hanem az a feladata, hogy közérthető stílusban minél több embert lásson el korszerű, hasznos tudással, áttekintő képességgel, mert végső soron így lehet a legeredményesebben harcolni a patópáloskodás, az ostoba mítoszok, makacs előítéletek, a bezárkózás és a háryjánoskodás ellen.Szakértelem, szenvedély, szeretet – e három szó jellemzi leginkább Tamás Jenő és Tamás Ervin, apa és fia közös munkáját. A tőkétől a pohárig című könyvükben a szerzők – az író apa és a fotókat készítő fiú – elképesztően nagy vállalkozásba fogtak: a vessző elültetésétől a bor pohárba töltéséig végigkísérik a szőlő termesztésének és a bor készítésének az útját, olyan fantasztikusan széles háttérrel, amely “úgy mellesleg” megismerteti az olvasót az egész világ szőlészetével és borászatával is. Kell ez a háttér, hogy illúziók és romantikus túlzások nélkül tudjuk elhelyezni a magyar bor helyét a világban. A szerzőknek, akik maguk is vincellérek, szőlő- és borgazdák Csopakon, nem szándékuk az illúziórombolás, annál jobban szeretik a szőlőnövényt és tisztelik a hagyományokat, de erős és szenvedélyes meggyőződésük, hogy a legszebb hagyomány is csak múlt, amit nem lehet palackozni – a világpiaci érdemjegyekért újra és újra keményen meg kell dolgozni.

Monty Roberts: Lovak és emberek    lovak es emberek_uj

Az igazi suttogó című könyvében Monty Roberts felfedte olvasói előtt, hogy milyen mély kommunikációra képes egymással ember és ló. A szerző önéletrajza – amely több mint egy éven át volt a The New York Times bestsellerlistájának élmezőnyében – világszerte négymilliónál is több olvasóhoz jutott el. Arról szól, miként fedezte fel Monty Roberts a lovak “nyelvét”, és milyen rendkívüli eredmények érhetők el, ha az állatok betanítása során semmiféle erőszakot nem alkalmazna

Ebben a könyvben a világ leghíresebb lószelídítője arról ír, hogy a lovakhoz hasonlóan az emberi kapcsolatokban is eredményesebb a szelíd módszer. A “Csatlakozás” módszerét – amelynek révén mindössze harminc perc alatt, a legcsekélyebb kényszer alkalmazása nélkül rá lehet venni egy lovat a nyereg, a kantár és a lovas elfogadására -, ezt a csodálatos eljárást használva modellként az emberi kapcsolatok megerősítéséhez, Monty Roberts lenyűgöző képet tár az olvasó elé. Eleven s gyakran mélyen megindító történeteken keresztül mutatja be, miként válhat ez a több ezer lóval végzett munka során elsajátított tapasztalat hatékony, gondolatébresztő útmutatássá az emberek egymás közti kommunikációjában: hogyan tanulhatjuk meg “olvasni” egymás testbeszédét, s miként hozhatunk létre félelmektől mentes környezetet. A szerző feleségével Kaliforniában él, Flag Is Up nevű farmjukon.

Diane Chamberlain: Titkok örvénye   titkok orvenye

“Kedves Anna! Nehéz papírra vetni mindazt, amit el kell mondanom, de tisztában vagyok vele, hogy végigolvasni sokkal nehezebb, és nagyon sajnálom…”

Ez a félbeszakadt levél az egyetlen nyom, amelyből Tara és Emerson kiindulhat legjobb barátnőjük, Noelle öngyilkosságának okait kutatva. Minden, amit tudtak róla – szülésznői hivatása, bátor kiállása az igaz ügyek mellett, családja és barátai iránt érzett szeretete -, olyan ember benyomását keltette, aki ragaszkodik az élethez. Miért választotta mégis a halált? A levél és egy szívszaggató titok felfedésével a két nő lassan rájön, hogy valójában mégsem ismerték jól Noelle-t, s miközben egyre inkább kirajzolódik előttük bonyolult személyisége, szerelemmel, árulással, részvéttel és csalással is szembesülniük kell.Az amerikai írónő szakképzett analitikus, sokáig fiatalok között végzett szociális munkát, majd San Diegóban és Washingtonban kórházi pszichoterapeutaként dolgozott, később magánpraxist folytatott. 1982-ben kezdte el írni első regényét – fiatalkori élményeiből –, négy évig dolgozott rajta, és csak ’89-ben publikálták, de meghozta számára a szakmai elismerést és a népszerűséget. Azóta több mint húsz sikerkönyvet jegyzett.  Azt mondja, semmi sem izgalmasabb, mint az, ahogy az emberek megküzdenek az életük próbatételeivel, egyedül vagy egymásba kapaszkodva.