Sápadt, napcsókolta, vagy bronz, esetleg svédbarna? A történelem során a napozás többször is kiment a divatból attól függően, hogy mi számított divatos bőrszínnek. A bőr egyfajta természetes státusszimbólum, mely tükrözi a személyiségünket, hiszen állapota függ a lehetőségeinktől, az általunk követett trendektől, és életstílusunktól is. Tény, hogy a nyári spagettipántos fehér ruhám a lebarnult bőrömön jobban mutat. De hogy érhető el, hogy biztonságban érezzük magunkat a napon és ősszel ne a bőrgyógyásznál várakozzunk, aggódva figyelve a nagyobbnak tűn anyajegyünket.
Jelenleg a legtöbb országban a mérsékelt barnaság trendje figyelhető meg, mely viszonylagos jólétet, egészséget, és az élet élvezetét közvetíti felénk. Másrészről, az emberek hajlamosak előítéleteket megfogalmazni a túlságosan sápadt, vagy épp ellenkezőleg, feltűnően lebarnult bőrszínnel szemben.
Évszázados történet
Körülbelül száz évvel ezelőttig, egyértelmű volt, hogy aki teheti, az árnyékban marad. A sápadt bőrszín az arisztokrácia kiváltsága volt, hiszen nekik nem kellett napra menniük – ellentétben a lakosság többi részével, akik kint dolgoztak a földeken. A hölgyek különböző kozmetikumokkal próbálták hangsúlyozni elegáns sápadtságukat, és vastag púderréteggel fedték bőrüket, vagy erősen mérgező ólommal és gyakori érvágással próbáltak méginkább sápadttá válni. A “sápadtság százada” 1923-ban hirtelen véget ért, amikor Coco Chanel Wellington hercegének jachtján töltött egy nyarat, és csokoládébarnán tért vissza a vakációról. Coco részéről ez véletlen volt, de a sajtó már új divatirányzatként publikálta, és nők ezrei követték lelkesen. Négy évvel később megjelent az első nap barnította modell a brit Vogue Magazinban. Az orvosok közvetve támogatták a napbarnítottság hirtelen lábra kapott népszerűségét, mert újra felfedezték a napsütés éltető erejét, és hosszú napfürdőzést írtak fel pácienseiknek.
A napozás árnyoldala
A trendet, amely az 50-es években alakult ki, és azóta is emberek millióit veszi rá, hogy kontinensről kontinensre vándoroljon évről évre, turizmusnak nevezik. Az európai gazdaság fejlődött, és egyre több lehetőség nyílt az utazásra is. Sokan saját autóval vágtak neki a hosszú útnak, hogy Dél-Európában tölthessék a szabadságukat. Az emberek nem tudtak betelni a napozással.
Bőrápolási szakemberek azonban gyorsan rádöbbentek, hogy a napsugárzásnak negatív hatásai is vannak. A 70-es években bevezették a fényvédő faktor fogalmát, mely alapjául szolgálhatott a napvédő termékek tudományos összehasonlításának. Igaz, akkor még nem sok ember tudta, hogy mit jelentenek a számok a tubusokon. A védelem mértékegysége, vagyis a készítmény fényvédő faktor számok ma már majdnem mindenki számára érthető információ. A nyolcvanas évek végére már fizikai szűrőket adtak a napozótermékekhez, hogy biztonságosabbá tegyék a napon töltött időt.
A “bronzkor” vége
A 80-as évekig a nap barnította bőr igen divatos volt. Ez volt az az évtized, amikor a napozóágyak megjelentek Európa főutcáin, és amikor a bőrgyógyászok kiadták az első figyelmeztetéseket a tanorexiával (napozásfüggőség) kapcsolatban. A napozás ellentábora lassan gyarapodott a napimádók árnyékában. A 80-as évek folyamán egyre több tudás halmozódott fel a napsugárzás bőrre gyakorolt hatásaival kapcsolatban, és a korai kilencvenes évekre az UVA sugarakat már a bőr legnagyobb ellenségei között említették. A klímakutatások eredménye, mely szerint az ózonlyuk egyre nagyobb, újabb vészjelzés volt, és felhívta a figyelmet a napozás káros hatásaira, illetve a napvédelem fontosságára. Ennek hatására a cégek még magasabb faktorszámú termékekkel álltak elő, és az elkövetkező években folyamatosan fejlesztették a napozótermékek összetételét széles spektrumú filterekkel, és olyan bőröregedést gátló összetevőkkel, mint például az E vitamin.
2017 napozó újdonságai
